4. fejezet - Álom vagy valóság?

Hola! Ismét eltelt egy hét, ezért meg is érkezett a soron következő fejezet. Egy kicsit más lesz ez, mint a többi, mivel a végén majd betekinthettek két másik ember gondolataiba/életébe. Remélem, hogy a fejezet elnyeri majd a tetszéseteket. Kellemes olvasást!

Besos, Elizabeth Angel

4. fejezet - Álom vagy valóság?

Hellobello Világ! Ugye örültök, hogy újra láttok? Azt hiszem ez nem kérdés. Azt hiszem, kezdek megőrülni. De ne ijedjetek meg. Nincsenek gyilkos hajlamaim, habár vannak olyan emberek, akiket szívesen eltennék láb alól. Ilyen mindenkinek van. Nem tudom, hogy újra láttam-e tényleg azt az embert, akit keresek vagy a képzeletem szüleménye. Fogalmam sincs, mi történik velem. De ha ez így folytatódik, biztosan becsavarodok. Muszáj megtalálnom. Aki tud, segítsen. Nem bánná meg. Most viszont elfoglalt ember lévén mennem kell. A kutatásnak tökéletesen kell mennie. 

xoxo A Győztes

Matthew szemszög: 

Végre eljött a péntek. Fogalmam sincs, miért, de nagyon jó hangulatban voltam. Amint végeztem a készülődéssel, megfogtam a telefonomat és a kulcsomat, aztán elindultam David-hez. Úgy beszéltük meg, hogy előző nap nála találkozunk, ahol megvárjuk azt a másik srácot, aki David unokatesója lesz. Vagyis csak a pótunokatesó. 

Miután odaértem a házhoz, David szinte azonnal kinyitotta az ajtót. Még egyszer gyorsan egyeztettünk mindent. Nagyjából öt perc múlva megérkezett a vendégünk is. Úgy tűnt, hogy elég értelmes ember, mivel elsőre felfogta, hogy mit kell tennie különböző esetek esetén. Ezután nem volt más hátra, csak az indulás.

- Egyébként hogy hívnak? - Kérdeztem a srácot, mivel a bemutatkozás kimaradt. Nos, igen, éppenséggel nem az volt a lényeg. Útközben viszont el kellet ütni az időt valahogyan.

- Adam vagyok. 

- Gyakran jársz oda, ahova most megyünk? - Valamit muszáj volt megtudni. Nem árt, ha tudjuk mit csináljunk, ha gáz van. Ehhez pedig ismerni kellene a helyet vagy olyan embert, aki sokat tud róla. Jelen esetben az utóbbival is bőven megelégedtem volna.

- Igen. A barátnőm nem igazán szereti az ilyen helyeket, így egyedül járok oda. - Amikor láttam, hogy értetlenül nézek rá, folytatta. - Ő a durvább helyeket szereti, én nem, ezért inkább a barátnőjével jár bulizni.

- Nem félsz attól, hogy valaki más ágyában köt ki?

- De, viszont bízom benne. A kapcsolatunk még nagyon friss és tudom, ő milyen. Nem a komoly dolgok híve, de azért remélem, hogy előbb-utóbb sikerül majd hozzászoknia a helyzethez. - Erről a leírásról akaratlanul is Alina jutott eszembe. Őt is éppen így képzeltem el. Egy független lány, aki éli az életét mindenféle kötöttség és komoly érzelmek nélkül. 

Adam útközben mondott néhány számomra jelentéktelen dolgot a diszkóval kapcsolatban, az én gondolataim viszont teljesen máshol jártak. Meg kellett találnom Alina-t és az sem érdekelt, ha ehhez az egész nyomorult helyet fel kell forgatnom.

Miután a bemelegítés - néhány rövid ital - úgy gondoltam, hogy nagyjából megvolt, elindultam a táncparkett felé. Csupa balek volt ott, ahogyan legutóbbi alkalommal is. A lányok szinte megint ugyanolyan üresfejű tyúkok voltak. Ezen valahogyan nem lepődtem meg. Egyenesen a parkett közepe felé vettem az irányt. Már majdnem ott voltam, amikor néhány méterrel tőlem találkozott a tekintetem egy lányéval. Annyira ismerősnek tűnt, de először nem tudtam honnan. Aztán kis töprengés után rájöttem. Alina.

Alina szemszög:

Szerencsére sikerült meggyőznöm Adam-et, hogy nem szorulok a védelmére. Különben is, Britney-vel megyek. Ezt hallva inkább csak rosszalló pillantásokat vetett rám, de nem szólt egy szót sem többet. Én is így gondoltam.

Péntek este már teljesen kikeltem magamból. Szinte azt sem tudtam, hol áll a fejem. Egyszerűen fogalmam sem volt, mi történt velem, de teljesen szétszórt voltam. Ezt annak tulajdonítottam be, hogy Brintey-vel nem könnyű úgy bulizni, hogy nincs beállva. Sőt, szerintem életében nem bulizott úgy. 

Előkerestem a szekrényemből egy fekete szoknyát, ami szintén nem sokat takart belőlem. De mivel Adam nem fogja látni, nem szólhatja le. Különben is megmondtam neki, hogy ugyanúgy eljárok bilizni. Ez pedig hozzátartozik, ha tetszik neki, ha nem. 

Miután sikerült felöltöznöm és kisminkelnem magam, felvettem a fekete magassarkúmat, a szükséget dolgokat betettem a táskámba és már indultam is Britney-hez. 

Az úton elég sokan megfordultak utánam, ez megnyugtatott és hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Azt nem mondta Adam, hogy nem törhetek össze szíveket a továbbiakban. Ma este pedig éppen ezt terveztem. Máskülönben hogyan tudnék kutatni feltűnésmentesen? A válasz egyszerű: sehogy.

Mire odaértem Britney-hez, már teljes "harci díszben" volt. Így hát azonnal indulhattunk is a diszkóba. Többen le akartak szólítani minket és bókoltak is, de mi úgy tettünk, mintha nem is hallottuk volna. Ez az este nem az övék. 

A diszkóba érve ismét elkönyvelhettem, hogy enyhén babazsúrnak tűnt. Azt leszámítva, hogy majdnem felnőtt emberek voltak ott. Bár tény, hogy volt, akinek már csak a négykézláb járás ment. Pedig még elég korán voltunk. Az első utunk nem meglepő módon a bárpulthoz vezetett. Néhány ital után azonban belevetettük magunkat a tömegbe. Úgy döntöttünk, hogy szétválunk, mert ketten együtt elég veszélyes párosítás voltunk. Így is mindenki minket nézett, miközben ültünk. 

Britney úgy döntött, hogy ő elmegy valamelyik szélére, én pedig szokásomhoz híven a tömeg közepét céloztam meg. Miközben haladtam befelé, néhányak keze véletlenül rajtam állapodott meg. Engem különösebben nem idegesített, inkább mentem tovább. Amikor már úgy éreztem, jó helyen vagyok, elkezdtem táncolni. 

Néhány szám után úgy éreztem, hogy nehezebben tudok lélegezni. Aztán rájöttem, hogy megnőtt körülöttem kicsit a tömeg. Próbálkozni viszont senki sem mert. Ez így elég unalmasnak tűnt. Egészen addig, amíg meg nem láttam egy furcsán csillogó szempárt. Amikor a fények megvilágították az arcát, azt hittem, megőrültem. Azonnal felismertem Matthew-t, de nem hittem, hogy ekkora mázlim lesz. 

Valamiért elfogadhatóbbnak tűnt, hogy képzelődöm. Muszáj volt kiszabadulnom a körém gyűlt pasik gyülekezetéből. Éppen ezért elindultam a mosdók irányába. A folyosó nem volt kivilágítva rendesen. A félhomályban nem volt a legegyszerűbb a tájékozódás, de nem is okozott különösebb problémát. Legalábbis egészen addig, amíg valaki a csípőmnél fogva meg nem ragadott.

Matthew szemszög:

Tudtam, mikor ismer fel, mert a szeme kitágult. Szerintem ő sem hitte el, hogy ott vagyok. Ez az egész annyira valószínűtlen. Egy rövid ideig csak álltunk és néztük egymást, aztán elindult az ellenkező irányba. Egyszer már megszökött előlem, még egyszer nem hagyhattam, úgyhogy követtem. Ezúttal tényleg a mosdók irányába ment. A folyosón csak gyenge fény volt, ami megnehezítette az emberek felismerését. Szerencsére azonban senkit sem láttam, csak Alina-t. Mielőtt még tényleg elmenekülhetett volna, sikerült elérnem a csípőjét és visszahúztam. 

Mielőtt még megijedhetett volna és elkezdhetett volna kiabálni, a falhoz nyomtam és megcsókoltam. Abban a pillanatban veszítettem el teljesen a fejemet. Éreztem, ahogyan az ő ellenállása is megszűnik. Mivel nem akartam, hogy meglássanak minket, ezért eltávolodtunk a faltól és egy félreeső helyre húztam. A kezem felfedezőútra indult a testén, amelyből nem sokat takart a ruhája. Ha az őrületbe akart ezzel kergetni, jó úton haladt. 

Az ajkammal közben már a nyakát kezdtem el csókolgatni, miközben ő a hátamat simogatta, sőt, néha még meg is karmolta kicsit. 

Ez volt az a pillanat, amikor elveszítettem az irányítást és képes lettem volna ott helyben magamévá tenni. Mivel korábban sem volt hajlandó velem jönni, valószínűleg ezúttal sem tette volna. Ez a helyszín viszont enyhén szólva sem volt a legromantikusabb, de kit érdekel? Rátaláltam és csak ez a lényeg. Egyáltalán ez érvényes volt? Ezen nem sokat gondolkoztam. Inkább elkezdtem felfelé húzni a szoknyáját és a figyelmemet teljes mértékben a testére fordítottam.

- Hagyd abba, kérlek! - Olyan halkan és vágyakozóan suttogta, hogy nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam. Ezért eszem ágában sem volt leállni. 

Alina megpróbált ellökni magától, de amikor újra az ajkára tapasztottam az enyémet, szinte azonnal megtört az ellenállása. A kezét egy ideig csak a mellkasomon pihentette, de aztán lassan elkezdett lefelé haladni. Gondolatban már szinte örömtáncot jártam, hogy végre az enyém lesz, de egy határozott mozdulattal eltolt magától.

- Nem lehet, kérlek értsd meg! 

- Mégis mi tart vissza? Talán a hely nem tetszik? Ezen könnyen segíthetünk. - Fogalmam sem volt, mi ütött belé hirtelen. Ő is akarta ezt úgy, ahogy én. Nem értettem, ebben mi a bonyolult. 

- Barátom van és...

- Eddig nem tartott ez vissza, drágám, akkor most miért jutott eszedbe? Már ne is haragudj, de ha szeretnéd, akkor már az elején ellöktél volna magadtól és nem hagytad volna, hogy csókoljalak. - Látszott rajta, hogy valamin gondolkozik. Talán az járhatott a fejében, hogy igazam van. Aztán eszembe jutott, hogy azelőtt is visszautasított. - Akkor is megvolt a barátod, amikor először találkoztunk? Azért találtad ki az egész fogadást, nehogy megcsald a drága barátodat, aki ki tudja hol volt? Mert ha nem fogadtunk volna, megtetted volna, igaz? Már nem azért, drágám, de már azzal, hogy megcsókoltál, megcsaltad őt! Az már csak hab lett volna a tortán, hogy lefekszel velem. Ennyi erővel minden szembejövő pasit is lesmárolhatnád, mert látszólag egyáltalán ne érdekel a kapcsolatod! - A végére már kezdtem ideges lenni. Én sem voltam egy jó példa, ami a kapcsolataimat illeti. De ha nem akarja megcsalni, akkor miért teszi? Tudtam, hogy vonzódik hozzám és biztos voltam benne, hogy azt a másikat nem szereti. Abból sem lett volna semmi baj, ha esetleg az ágyamban köt ki. Magamévá tettem volna, de ez még nem kötelez semmire. Másnap szépen ment volna mindenki a maga útjára. Hol itt a gond?

Alina szemszög:

Egy különös érzés kerített hatalmába miközben Matthew a karjaiban tartott és csókolgatott. Nem tudnám megmagyarázni, mi volt az és ez nagyon idegesít. A testem teljes mértében őt akarta, de az eszem azt súgta, hogy állítsam meg. Az első próbálkozásom kudarcba fulladt, már ami az eltávolodást illeti. Másodszorra azonban már cselesebb voltam és úgy tettem, mintha még ennél is közelebb szeretném engedni magamhoz. Ő már nem gondolt másra, csak hogy mit csinálna velem. Így teljesen váratlanul érte a támadásom és ezzel sikert kicsit távolabb kerülnünk egymástól. 

- Nem lehet, kérlek értsd meg! - Próbáltam meggyőző lenni, de nagyon nehéz volt. Legszívesebben rávettem volna magam, de muszáj volt megálljt parancsolni a testemnek.

- Mégis mi tart vissza? Talán a hely nem tetszik? Ezen könnyen segíthetünk. - Ahogy sejtettem, csak arra tudott koncentrálni, hogy minél hamarabb a karjaiba omoljak és beálljak a sorba a többi lotyó közé, akiket megfektetett. A legrosszabb, hogy én is ezt akartam.

- Barátom van és... 

- Eddig nem tartott ez vissza, drágám, akkor most miért jutott eszedbe? Már ne is haragudj, de ha szeretnéd, akkor már az elején ellöktél volna magadtól és nem hagytad volna, hogy csókoljalak. Akkor is megvolt a barátod, amikor először találkoztunk? Azért találtad ki az egész fogadást, nehogy megcsald a drága barátodat, aki ki tudja hol volt? Mert ha nem fogadtunk volna, megtetted volna, igaz? Már nem azért, drágám, de már azzal, hogy megcsókoltál, megcsaltad őt! Az már csak hab lett volna a tortán, hogy lefekszel velem. Ennyi erővel minden szembejövő pasit is lesmárolhatnád, mert látszólag egyáltalán ne érdekel a kapcsolatod! - Rosszul esett a hirtelen előtörő vádaskodása. Mégis mit képzelt? Tudhatná, hogy nem adom magam könnyen. Viszont részben igaza volt. Ha érdekelne Adam, akkor nem vele lettem volna. Úgy éreztem, hogy muszáj az igazat mondanom neki. Ha hazudnék, valószínűleg úgy is rájönne, mert nem hülye.

- Amikor találkoztunk, még nem jártam vele. Sőt, azt sem tudtam, hogy érdeklem. Mindig is úgy tekintettem rá, mint a testvéremre. Nem akartam elveszíteni, miután elmondott mindent, ezért mentem bele, hogy a barátnője leszek. Fontos nekem, de nem vagyok szerelmes sem belé, sem senki másba. Megígértem neki, hogy megpróbálok megváltozni, de ez a közeledben szinte lehetetlen. 

- És a fogadásunkkal mi lesz? Talán már azt is elfelejtetted?

- Dehogy is! Éppen amiatt vagyok itt, ami azt illeti. Úgy gondoltam, talán kideríthetek valamit rólad, de amint látod, valaki beüldözött a mosdókhoz vezető folyosóra és nem igazán hajlandó elengedni. - Matthew látszólag már nem volt annyira dühös, inkább elmosolyodott a kijelentésemen.

- Az üldöződ még egy ideig itt tartana szorosan maga mellett. - Miközben beszélt, újra elkezdett közeledni felém. Az ajka már szinte súrolta az enyémet, annyira közel merészkedett. - De ha már a fogadásnál tartunk... Kiegyezhetünk egy döntetlenben?

Matthew szemszög:

Képzeletben adtam egy pacsit magamnak, amiért igazam volt és Alina tényleg nem szereti a pasiját. Tudván azt, hogy mennyire vonzódik hozzám, nem kellett már sok ahhoz, hogy meggyőzzem, csak okosan kellett taktikáznom. Ha ismét nekiestem volna, garantáltan elcsesztem volna mindent. Ehelyett inkább kompromisszumot próbáltam kötni vele. 

Alina néhány percig csak csendben gondolkozott, miközben én továbbra sem voltam hajlandó eltávolodni tőle. Az ajka úgy vonzott, mint a mágnes. Nagy volt a kísértés, hogy megcsókoljam. Már majdnem meg is tettem, de hirtelen megszólalt.

- Nos, azt hiszem nincs más választásom, mint beleegyezni. Ha jól sejtem a jutalomról azonos a véleményünk. Már csak egy csendesebb hely kellene. De persze olyan kellene, ami semleges. - Le sem tagadhattam volna, hogy örültem a beleegyezésének. Ettől felbátorodva ismét lecsaptam az ajkára. De egy rövid idő után eltávolított magától ismételten. - Kicsit hűtsd le magad és inkább gondolkodjunk. Lehetőleg gyorsan. 

- Gyere! - Megragadtam a karját és magam után húztam. Egyenlőre semmi ötletem sem volt, de biztos voltam abban, hogy útközben kitalálok valamit. Mellesleg bárki megláthatott volna minket, úgyhogy éppen ideje volt cselekedni. 

- Várj! - Hirtelen megtorpant, mire hátranéztem. - Gyorsan elköszönök a barátnőmtől, hogy ne keressen. 5 perc múlva kint találkozunk.

- Rendben. - Alina már ott sem volt, mire kimondtam ezt az egy szót. Szerencsére kiszúrtam David-et a tömegből és gyorsan átvágtam rajta magam.

- Figyelj, haver, én most lelépek. Ne várj, mert nem megyek ma éjjel hozzátok. 

- Csak nem felcsíptél valakit? Tudod, hogy ha ezt Kate megtudja, akkor nagy bajban leszel!

- Nem érdekel, hogy mit fog gondolni. Ma éjjel jól fogom magam érezni és ezt senki sem akadályozza meg!

Alina szemszög:

Miután beleegyeztem Matthew ajánlatába, azonnal elszállt magától. Rögtön el is kezdett kifelé rángatni, mire én közöltem vele, hogy elköszönök a barátnőmtől. A válaszát meg sem várva elindultam Britney keresésére. Tagadhatatlanul elégedett voltam, hiszen jobban alakult az este a vártnál. A barátnőmet nem volt nehéz megtalálni, mivel az ott lévők többsége szinte egy részre tömörült. Naná, hogy miatta. Az lett volna a furcsa, ha nem bámulta volna mindenki. Nagy nehezen sikerült átvágnom az őt körülvevő tömegen. Amikor meglátott, furán nézett rám.

- Hát te? Azt hittem, hogy még mindig a pasik fejét csavargatod. - Mondta meglepetten. 

- Éppen indulni készülök és várnak rám odakint. 

- Csak nem felszedtél valakit?

- Hm... Inkább megtaláltam azt, akit kerestem. - Britney tátott szájjal nézett rám, mire elnevettem magam. - Jó szórakozást! Majd holnap beszélünk. - Kacsintottam rá, majd ott hagytam. 

Mire kiértem az épületből, Matthew már a telefonján lógott. Annyira el volt merülve a beszélgetésben, hogy észre sem vette, amikor odaértem mögé. Odabújtam hozzá és átkaroltam a nyakát hátulról, mire ugrott egyet. Én pedig elkezdtem kuncogni.

- Kivel vagy? - Hallottam meg egy női hangot a telefonból, ami elég bosszúsnak tűnt. Matthew megfordult és láttam az arcán, hogy elönti a düh. Azt nem tudtam viszont, hogy miattam vagy a telefon végén lévő valaki miatt ilyen.

- Kate, hagyj békén! Megmondtam, hogy ez egy szülinapi buli. Nyilván az illető lányokat is hívott, úgyhogy abbahagyhatod a hisztidet!

- Megint valami lotyóval vagy, igaz? Azért hazudsz nekem. Hát ennyire semmibe veszed, hogy terhes vagyok a gyerekeddel? - Na ettől aztán néztem egy nagyot. Sajnos bármennyire is próbáltam másfelé figyelni, a telefonból jövő hang olyan hangos volt, hogy akaratlanul is hallottam. Legalább már tudtam, hogy a terhes barátnője az. Ezek szerint ő is foglalt és még van képe engem kioktatni. Csodás!

- Mi lenne, ha egyszer az életben bíznál bennem? Tudod mit, keresd meg valamelyik alkalmi dugópartneredet és szórakozz vele! Szia! - Ezzel be is fejezte a beszélgetést. Még a telefonját is kikapcsolta, ha jól láttam. Amikor látta, hogy milyen arcot vágok, kicsit ledermedt. Na igen, akkor fogta fel, hogy hallottam néhány dolgot.

- Szóval barátnőd van, aki tőled terhes? - Kérdeztem még mindig kissé csodálkozva.

- Ez egy hosszú történet. Kate egy... hogy is mondjam... egy ribanc. Sajnálom, de nincs jobb szó rá. Drogozik, iszik és a többi. Minden héten buliból buliba megy és egyik pasi ágyából a másikba. Aztán persze mindig hozzám jön vissza. Szakítottam vele, de ő kitalálta, hogy terhes. Elküldte hozzám a drogos apját, hogy észhez térítsen. Elvitte Kate-t egy nőgyógyászhoz, aki megerősítette, hogy terhes. Szerintem pedig Kate felajánlott neki egy éjszakát, amibe a doki is belement. Nem lepődnék meg rajta. Kate bármire képes, hogy megnehezítse az életemet. Természetesen azt állítja, hogy az állítólagos baba az enyém. Nagyjából annyi az esély arra, mint a fél városnak. 

- Rendben, azt hiszem, többet hallottam, mint kellett volna. Inkább menjünk innen valahová. - Próbáltam visszaterelni a szót az engem jobban érdeklő részhez. Persze ezt Matthew-nak sem kellett kétszer mondani. Már meg is fogta a kezem és elindultunk.

Matthew szemszög:

Reggel, amikor felkeltem, fogalmam sem volt először, hol vagyok. A fejem szerencsére nem fájt, mivel nem ittam annyit. Mégis egyfajta részegség járt át. Aztán eszembe jutott az álmom, amelyben Alina-val töltöttem az egész estét. Mondanom sem kell, hogy így remekül indult a reggelem. Azt a tényt leszámítva, hogy még mindig nem tudtam, pontosan hol is tartózkodom. 

Lassan elkezdtem a fejemet forgatni, hátha észreveszek valami ismerős tárgyat vagy személyt, amiből ki tudom találni, mi az a hely. A szemem néhány fotón megakadt. Gyorsan felálltam az ágyból, majd odamentem, hogy közelebbről is szemügyre vehessem őket. Egytől egyig családi képek voltak. Így már sikerült rájönnöm, kinek a házában vagyok, de hogy hogyan kerültem oda arról enyhén szólva fogalmam sem volt. 

A szobában valami különös illat terjengett. Egy női parfüm. Azt gondoltam valószínűleg azé lehet, akivel az éjszakát töltöttem, mert minden bizonnyal nem egyedül voltam. Az illat annyira ismerősnek tűnt. Szinte éreztem, ahogyan az agykerekeim folyamatosan forognak, hogy választ találjanak. Abban biztos voltam, hogy nem Kate-tel voltam. Néhány perc megterhelő agymunka után egy arc villant be. Alina. De az lehetetlen. Csak álmodtam, hogy vele voltam. Mégis hogyan tölthettem volna vele az éjszakát, ha azt sem tudom, hol találom meg őt? Kizárt. Az agyam biztosan csak szórakozik velem. 

Mialatt én próbáltam rendbe tenni a gondolataimat, megszólalt a telefonom.

- Na, hogy sikerült az éjszaka? - Kérdezte röhögve David.

- Tudod, hogy kivel voltam? - A kérdésére kérdéssel válaszoltam. Az álmom annyira valósághű volt, hogy nem emlékszem semmi másra. Ez pedig elég gáz. 

- Csak annyit közöltél, hogy elmész és jól fogod magad érezni. Természetesen olyan bárgyú vigyorod volt, hogy komolyan elgondolkoztam azon, nem drogoztál-e. Ugye nem? Egyáltalán hol vagy?

- A francba! Csak az álmomra emlékszem, amiben Alina szerepelt. Ezt most nem részletezem. Derek házában vagyok, de nem tudom, hogyan jutottam ide. Nem emlékszem semmire. A szobának olyan illata van, mintha Alina járt volna itt, de az csak álom volt. Teljesen össze vagyok zavarodva. 

- Egész biztos, hogy csak álmodtad? Mert amikor Alina szóba kerül, mintha más dimenzióban járnál, drága barátom. Szerintem inkább csak te magad sem hiszed el, hogy a tiéd volt. De elment, ugye? Akárki is volt veled, eltűnt, mielőtt felkeltél volna. Máskülönben tudnád, mi történt. 

- Komolyan rájöttél magadtól is, hogy egyedül ébredtem fel? Egy lángelme vagy, David, de komolyan! Mindenki tudja, mi történt! Elhiheted, hogy nem társasoztunk! De engem az érdekel a legjobban, ki volt velem! 

- Ha engem kérdezel, haver, tuti, hogy Alina-val voltál. Vagy valaki olyannal, aki hasonlít rá. Komolyan nem láttalak még így meghülyülni egy csajtól sem, mint tőle. 

- Ezzel aztán sokat segítettél! - Motyogtam idegesen. 

Még néhány mondatot váltottunk, aztán letettem a telefont. Az agyam próbált valami hasznos információval előrukkolni, de semmivel sem sikerült. Az egész éjszaka olyan, mintha csak álmodtam volna. A telefonom zavart meg ezúttal is a gondolkozásban. Ami valljuk be őszintén egyáltalán nem jellemző rám. Ekkor azonban csak egy sms-t kaptam. 

"A tegnap éjszaka csodálatos volt, de részemről ezzel még nincs vége a fogadásnak. Hiszen még mindig nem tudunk semmit a másikról. Habár de, a telefonszámodat már tudom. A jutalom valószínűleg változik majd. Feltéve, ha még mindig folytatod. Nos, ezt valószínűleg nem fogom tudni. Minden esetre bízom benne, hogy keresel, ahogyan én téged. Legyen szép napod, nagyfiú. A" 

Semmi telefonszám, semmi kiindulópont. Mindegy, nem adom fel. Ezek után nem tehetem meg.

Alina szemszög:

Szinte rettegtem attól, hogy Matthew hova visz, mivel látszólag ő maga sem tudta, merre megy. Tiszta hülye voltam, hogy átengedtem neki a teljes irányítást. Amikor megérkeztünk egy családi házhoz, meglepődtem. Matthew valahonnan előkerítette egy kulcsot, majd bementünk. Amint az éjszaka fényei eltűntek mögöttünk, átadtuk magunkat az ösztöneinknek. Egyikünk sem gondolkozott azon, mekkora hiba ez az egész.

Reggel mosolyogva ébredtem. Hallottam, ahogy Matthew még mellettem szuszog és éreztem a teste melegét. Nagy volt a kísértés, hogy megérintsem, de időben észhez kaptam, mielőtt még felébresztettem volna. Ehelyett óvatosan felültem az agyán, majd felálltam. A ruhámat kisebb kutatás után sikerült megtalálnom és lassan elkezdtem felöltözködni. Megkerestem a fürdőszobát, hogy megnézzem, milyen állapotban vagyok. A sminkem kicsit elfojt, a hajam olyan volt, mintha egy tornádó fésülte volna át, de összességében egész tűrhető volt a látvány. Főleg azért, mivel széles mosolyom elárulta, hogy boldog vagyok. Valóban úgy is éreztem magam. Matthew-val minden teljesen más, mint Adam-mel. És nem csak azért, mert Adam-mel még sohasem feküdtem le. Őszintén szólva ennek még a gondolatától is rosszul vagyok. Adam jó pasi, ez tény, de nem lennék képes rá. Ő olyan nekem, mintha a bátyám lenne és mint tudjuk a testvérek nem szexelnek egymással, legalábbis normális esetben nem, de ez lényegtelen. Lehet, hogy csak azért érzek így, mert Adam-et már megszoktam, Matthew viszont újdonság. Éppen ezért vonzó. Na jó, ezt én magam sem hiszem el teljesen.

Miután sikerült a külsőmet elrendezni, azonnal indulni is akartam. Azonban még előtte kíváncsiságból megkerestem Matthew telefonját. Szerencsére nem kellet sok idő, hogy megtaláljam. Gyorsan végigfutottam a névjegyzéken és hatalmas örömmel láttam, hogy a saját számát is elmentette. Így természetesen nem volt nehéz dolgom megszerezni. Azt nem tudtam, mit kezdek vele, minden esetre ez is több, mint a semmi. 

Amikor sikerült néma csendben kisétálnom a lakásból és betennem magam mögött az ajtót, fellélegeztem. Gyorsan megvizsgáltam a környéket, ami nagy szerencsémre ismerős volt. Onnan talán alig egy utcányira lakott Britney. Ezért nem is tétováztam sokat az úti céllal kapcsolatban. Pár perc múlva már az ajtaja előtt álltam és kopogtattam rajta.

- Ki a franc vagy és mit akarsz reggel ko... - Britney álmosan, kiabálva nyitotta ki az ajtót. Szép üdvözlés, mondhatom. De amikor meglátott, azonnal elhallgatott. Helyette tátott szájjal bámult. - Hát te? 

- Itt voltam nem messze, a környéken, gondoltam megnézlek. Ahogy látom, bal lábbal keltél ma. 

- Ne is mondd! Tegnap kiszemeltem magamnak egy srácot. Fogalmam sincs, hogy hívják, mert nem érdekelt különösebben. Kicsit szórakozgattunk, majd megcsókoltam. El sem tudod képzelni, milyen rossz volt... Azután inkább el is jöttem haza. Biztos, hogy meleg a srác. Erre mérget vennék. De milyen volt a te éjszakád? - Kérdezte kíváncsian és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. 

- Nem fogom elmesélni másodpercről másodpercre, úgyhogy elégedj meg annyival, hogy nagyon jó volt. Na jó, inkább ez volt az egyik legszebb éjszakám. - Mosolyogtam rá. Igazából kicsit hülyén éreztem magam, amiért így mondtam el Britney-nek. Annyira nem rám vallott ez a stílus. Sajnos, ez neki is feltűnt.

- Te szerelmes vagy belé. - A kérdéséből inkább kijelentés lett a végére. De azonnal elkezdtem védekezni.

- Dehogy is! Honnan szeded ezt a marhaságot? Senkibe sem vagyok szerelmes! Ismétlem: senkibe! Ebbe Matthew is beletartozik. Lefeküdtem vele és ennyi! Nem kell túlkomplikálni. - Majdnem ez volt a teljes igazság. Csak elfelejtettem megemlíteni azt, hogy látni akarom őt újra, minél hamarabb. De még mielőtt ez is kiderült volna, elköszöntem a barátnőmtől és elindultam haza.

Útközben eszembe jutott, hogy esetleg Matthew már felébredhetett, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem írni egy sms-t. Mielőtt még meggondolhattam volna magam, el is küldtem neki. Ezután pedig mosolyogva folytattam az utam hazáig. Az egész annyira abszurd volt, mintha csak a képzeletem szüleménye lenne az éjszaka. Mintha az egészet csak álmodtam volna.

Adam szemszög:

Szombat reggel, ami már inkább délelőtt volt, arra ébredtem, hogy hasogat a fejem. Amikor kinyitottam a szemem, minden álmosság eltűnt belőle. Egy teljesen ismeretlen szobában voltam. Bele sem mertem gondolni, mit csinálhattam. De amikor megpróbáltam emlékezni, akkor sem sikerült. Rendesen felütöttem a garatra. Fogalmam sincs, miért tettem. Talán Alina miatt. Hiszen még csak néhány napja járunk, máris elmegy a barátnőjével bulizni, akiről köztudott, hogy elég rossz körökben mozog, ráadásul utál engem. Megpróbáltam Alina-t rávenni, hogy töltse inkább velem az estét, de hajthatatlan volt. Nem tudom, mit tehetnék, hogy elnyerjem a szívét. Akárhogyan próbálkozok, nem sikerül. Még annyira sem jött rá, hogy szeretem. Pedig ez rajta kívül mindenkinek nyilvánvaló volt. Egyértelműnek tűnik, hogy férfiként nem érdeklem, ennek ellenére továbbra is mellette maradok. Úgy érzem, még szüksége lesz rám. Féltem, hogy újra összetörik a szívét. Sajnos a jelöltem is megvan erre. 

Hogy eltereljem ezeket a baljós gondolatokat, inkább a hátamra feküdtem és oldalra fordítva megnézem, ki van mellettem. Hiszen éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Amikor ránéztem az illetőre, alig bírtam ki, hogy fel ne ordítsak. David feküdt mellettem anyaszült meztelenül, ahogyan én is. Hirtelen olyan erősen tört rám a hányinger, hogy nem tudtam tovább ott maradni. Felpattantam az ágyról, majd eszeveszetten próbáltam megkeresni a fürdőszobát. Szerencsére közvetlenül a szobából be lehetett oda jutni. A gyomrom teljesen kiürült néhány perc után. 

Teljesen elveszettnek éreztem magam, mintha amnéziás lennék. David-del csak előző éjszaka találkoztam, mert valami hülye kifogást találtak ki a másik srác barátnőjének és kellett nekik valaki. Már akkor is vonakodva egyeztem bele. Azt viszont sohasem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Egy ágyban aludni egy másik pasival, meztelenül, nem sok jóra utal. De én nem vagyok meleg. Nem lehetek az, ez biztos. Hiszen akkor nem Alina-ba lennék szerelmes. Nem akarnám minden pillanatban őt csókolni és magamhoz húzni. Ez kész röhej! Mégis hogyan keveredhettem ilyen helyzetbe? Miért nem emlékszem semmire? Amint végiggondoltam, a második kérdése meglehetősen egyszerű volt a válasz. Leittam magam a sárga földig. A poharak folyamatosan követték egymást. Arra sem emlékszem, mit ittam, nem hogy mennyit. Az biztos, hogy sok pénzt ott hagyhattam. 

Lassan kisétáltam a fürdőszobából, amikor már kicsivel jobban éreztem magam. David időközben már felébredt és felöltözött. Ezért hálás voltam neki. Ha még egyszer végig kellett volna néznem a testén, valószínűleg ismét rosszul lettem volna. Na nem azért, mert annyira ronda. El kell ismerni, hogy jól néz ki. Biztosan sok lány koslat utána. De én nem vagyok sem lány, sem meleg.

- Jó reggelt! - Köszönt bizonytalanul. Mintha arra várna, hogy leüvöltsem a fejét. Nos, erre is gondoltam már. Azonban nem sok értelmét láttam egy vitának. Ehelyett inkább előkerítettem a ruhámat és elkezdtem öltözködni. De egy kérdés nem hagyott nyugodni.

- Történt valami... közöttünk? - David csodálkozva meredt rám. Nem tudtam, mi rosszat kérdezhettem. Pedig még megpróbáltam finoman fogalmazni.

- Te... nem emlékszel semmire?

- Csak az rémlik, hogy veled voltam és a haveroddal egy diszkóban. Elkezdtem inni és azután se kép, se hang.

- Nos, történt egy s más... - Láttam rajta, hogy nem szeretné részletezni. Talán azért, mert akkor felkapom a vizet vagy csupán csak azért, mert ő is szégyenli. A francba! Ezek után fogalmam sincs, hogyan nézzek Alina szemébe.

Britney szemszög:

Amikor megláttam a diszkóban Adam-et, szívem szerint odamentem volna és beolvastam volna annak az önző hólyagnak. Évekkel ezelőtt még szinte elválaszthatatlanok voltunk, mintha összenőttünk volna. Természetesen beleestem, mink vak a gödörbe és csupa rózsaszín felhőn csücsültem. Együtt jártunk és boldogok voltunk. Vagyis csak azt hittem, mert ezt hitette el velem. Mint később kiderült, az egyik idióta haverja találta ki az egészet, mert vele sohasem akartam összejönni. Így kitalálták, hogy majd Adam megpuhít. Sajnos sikerült neki. Amikor kijelentette, hogy semmit sem érez irántam, sőt, sohasem szeretett, teljesen összetörtem. Azóta teljes szívemből gyűlölöm. Azonban nem távolíthatom el teljesen az életemből, mert Alina összeköt vele. Hiába erősködöm azon, hogy meneküljön attól a patkánytól, semmit sem érek el vele. Természetesen nem tud a közös múltunkról. Ha tudná, valószínűleg végre hinne nekem, de nem akarok én lenni a gonosz banya, aki elveszi a barátját. 

Amióta Adam elhagyott, teljesen megváltoztam. Elhatároztam, hogy engem soha senki sem tehet tönkre. Azóta iszom, cigizek, néha napján még drogok is és csak úgy falom a pasikat. Nem érdekel különösebben, kivel bújok ágyba, amíg megadja azt, amit akarok és távozik. Erős vagyok és független. A szüleim idegeit teljesen tönkreteszem az örökös bulikkal és egyéb más hülyeségeimmel, de nem érdekel. Semmi sem érdekel, mert ez az élet csak egy színjáték. Belül már régen meghaltam és teljesen érzéketlen vagyok. Hála Adam-nek.

Kis gondolkozás után azonban nem mentem oda a bárpulthoz, hogy közöljem vele, hogy a barátnője éppen egy másik sráccal hancúrozik ki tudja hol. Pedig megérdemelte volna. Ehelyett inkább távolról figyeltem, ahogyan egyre több alkoholt juttat a szervezetébe. Láttam, hogy néhány lány már korábban is körülötte nyüzsgött, de mindegyiket elutasította. Aztán ahogyan az alkohol hatni kezdett, ő maga kezdett ki lányokkal. Erősen elgondolkoztam azon, hogy felveszem videóra és megmutatom Alina-nak. Még mielőtt meggondolhattam volna magam, már elő is kaptam a telefonom. Ez biztosan érdekelni fogja a barátnőmet is. Nem hagyhatom, hogy őt is úgy átejtse, mint anno engem. Habár Alina talpraesett lány. Ráadásul ahogy láttam, Adam hidegen hagyja szerencsére.

Néhány szerencsétlen partnerválasztás után inkább elmentem haza. A seggrészek idiótáknál még az alvás is érdekesebb volt.

Másnap Alina csak úgy ragyogott, amikor megláttam az ajtó előtt. Nem is kellett mondania semmit ahhoz, hogy tudjam, az a Matthew nem kispályás. Ennek ellenére megpróbáltam információhoz jutni. Kit nem érdekelne egy olyan pasi? Már ha tényleg hagyatkozhatok Alina leírására. Szerencsé csaj, csak Adam meg ne tudja. El tudom képzelni, miket lenne képes bevetni azért, hogy magához láncolja Alina-t. Mivel a barátnőm gondolatban teljesen máshol volt, nem mutattam meg neki a videót. De nem töröltem ki, egyszer még hasznom lehet belőle. 

A mérgelődésemből csak az térített észre, hogy iszonyatos fájdalom nyílalt a hasamba. Olyan volt, mintha éppen eljött volna a szülés ideje, de ennek több hónap múlva kellett volna bekövetkeznie. A lábaim alig bírtak megtartani. Éppen csak addig tudtam kitartani, amíg elbotorkáltam a telefonig, majd összeestem. A kezem remegett, miközben a mentők számát hívtam, de fontosabb volt az egészségem, mint a szégyen, amit ezután fogok érezni.